1.-2. Fejezet

 

Első fejezet

Kegan

 

Fordította: Aemitt

 

Általában nem vagyok a bulik szerelmese, de tényleg. Az a típus vagyok, aki a kollégiumban ül, tanul, olvas egy jó könyvet, és korán lefekszik. De amikor a szobatársam, Alex könyörgött nekem – szó szerint könyörgött, kutyaszemekkel, meg minden –, hogy menjek el vele erre a hülye diákszövetségi bulira, beleegyeztem. Most, hogy lerázott engem a nagymellű szőke kedvéért, akit éppen nyelvvel kefél a szoba túloldalán lévő kanapén, azt kívánom, bárcsak visszautasítottam volna.

Végigsétálok a folyosón egy mosdót keresve, remélve, hogy találok egyet üresen. Az egyetlen alkalommal, amikor ilyen buliba jöttem, minden mosdó foglalt volt, vagy éppen dugtak (ami undorító – ki akar egy diákszövetségi házban a mosdóban dugni? Biztos vagyok benne, hogy ha fel akarsz csípni egy farokrothadásos betegséget, akkor a legvalószínűbb hely egy ilyen tesóház fürdőszobája), vagy elfoglalták, mert füvet szívtak. Kevésbé gusztustalan, de még mindig idegesítő, amikor pisilned kell.

Megkönnyebbülten lélegzem fel, amikor egy üres mosdót találok, és huh, méghozzá egy tisztát. Elintézem a dolgomat, és megfordulok, hogy kezet mossak. A szemem megakad egy dobozon, ami a pulton áll. Valószínűleg udvariatlanság mások cuccai között szaglászni, de a tetejére egy cetli van ragasztva, így előrehajolok, hogy elolvassam.

Nos, ez egyáltalán nem félreérthető. Mi a fasz ez? Alice Csodaországban? A kíváncsiságom azonban felcsigázott, ezért kinyitom a dobozt. O! Mi a fene? Lecsapom a fedelet, a szívem a mellkasomban dobog... bizonyos okok miatt.

Újra kinyitom a dobozt, és belenyúlok, kiemelve a tárgyat. Ez egy análdugó. Egy vibráló dugó. Még mindig a csomagolásban. Oké, tehát nyilvánvalóan valaki, aki itt lakik, nem tette el a csomagot, de akkor miért a nyisd ki cetli? Újra belekukkantok a dobozba, és észreveszek egy másik cetlit, valamint egy kis üveg síkosítót.

 

Ha bátornak érzed magad, tedd be ezt. Nálam van a távirányító. Megpróbállak megtalálni. Próbálj meg nem lebukni. – X

 

Hitetlenkedően felnevettem. Ki a fene tenne ilyet? A farkam egy kicsit megrándul, ezért lefelé pillantok rá. Mi egészen biztosan nem, az tuti. Visszacsúsztatom az análdugót a dobozba, és visszacsukom, mielőtt újra elindulnék a buli zsivajába.

 

* * * *

 

Kiderült, hogy Alexnek igaza volt. Négy sör után határozottan úgy érzem, hogy ez volt a helyes döntés.

– Hahó, tesó! Jól érzed magad? – kérdezi Alex, átkarolva, és ezzel majdnem mindkettőnket feldöntött.

– Most már igen – mondom, és vigyorgok a testemben lévő bizsergő érzéssel. A fenébe, sosem iszom, de ez jó móka. Kicsit összemosódik körülöttem minden, és nem is tudom, miért. Mármint, tudom, hogy kicsit részeg vagyok, de nem is vagyok, nem látok tisztán berúgva.

– Ó, a francba – mondja Alex, és az egyik imbolygó kezét az arcomhoz emeli. Elkezdek hátrálni, és azon tűnődöm, mi a fenéért közelít így felém, aztán minden a fókuszba kerül. – Majdnem leütöttem a szemüvegedet. Az én hibám, haver.

– Minden rendben. – Átkozottul jól érzem magam, és ennek a borzalmas látásom sem fog gátat szabni. Ki mondta azt, hogy a pecsétet fel kell törni, amikor iszol? Nem tudom, de annyira igazuk volt. Pisilnem kell. Lerázom magamról Alexet, és ismét a fürdőszoba felé veszem az irányt. A farkam újabb rándulást produkál, ahogy áttöröm az agyamban lévő ködösséget, hogy arra a dobozra és annak tartalmára gondoljak. Kizárt, hogy még mindig ott van, ugye?

Elérem a fürdőszobát, és a tekintetem azonnal rászegeződik. A cetli eltűnt a tetejéről, ezért pisilés közben körülnézek, és próbálom kitalálni, hol lehet. Végül kiszúrom a földön, a fal mentén, a mosdó mellett. Huh. Biztos leesett. A szemem nem mozdul a dobozról, miközben befejezem, és mire végzek, a farkam már félig merev. Nem lehet, hogy azért, ami benne van, igaz? Nem, az nem az én világom. Ilyen cucc viselése ennyi ember között?  Az olyan...

A farkam tovább keményedik. Szórakozottan simogatom, miközben a dobozt bámulom. Kopognak az ajtón, megijedek, és elhúzom a kezem a farkamról, mintha a másik oldalon állónak röntgenlátása lenne, vagy ilyesmi. – Mindjárt kész vagyok! – kiáltom, visszagyömöszölöm rakoncátlan farkam a farmeromba, és felhúzom a cipzárat. Lenézek a cetlire, és azon gondolkodom, hogy felvegyem-e, és visszategyem-e a helyére.

Nem. Úgysem fogja senki használni. Azért sajnálom azt, aki ide tette. Biztos szívás lehet, hogy senki sem akar játszani vele.

Újabb kopogás hallatszik az ajtón, ezért odalépek, és kinyitom. – Bocsánat – motyogom, és ellépek a srác mellett, hogy visszamenjek a buliba.

Azt hiszem, hallom, hogy azt mondja az orra alatt, hogy „Picsába”, de nem igazán tudom megmondani.

Nem telik bele sok idő, és máris újra pisilnem kell. Legalábbis ezt mondogatom magamnak. A valóságban félkeményen sétálgatok, és arra a hülye vibráló análdugóra gondolok. Kíváncsi vagyok, hogy valaki más is megtalálta-e és használta-e már. Morbid kíváncsiság és semmi más.

Amikor belépek a fürdőszobába, és ugyanott találom, még mindig zárva, valami érzés járja át a testemet. Furcsa, de nagyon szeretném kipróbálni. Ez annyira elcseszett, de nem tagadhatom, hogy az ötlet valahogy... nos, valahogy izgató.

Kinyitom a dobozt, és a dugót még mindig a csomagolásában találom. Megpróbáljam? Úgy tűnik, a farkam úgy gondolja, hogy igen. Basszus, de jól érzem magam. Vajon mit árthat? Az a célom, hogy ne kapjanak el, szóval úgysem fogja senki megtudni.

Nem hiszem el, hogy tényleg fontolóra veszem ezt. Kinyitom a fürdőszoba fiókjait, találok egy ollót, és felvágom a csomagolást. Forróság gyűlik össze az alhasamban, ahogy a tenyeremben tesztelem a dugó súlyát. Alapvetően most már használnom kell, igaz? Kinyitottam. Bunkóság lenne nem megtenni.

Mielőtt lebeszélhetném magam róla, lerántom a nadrágom, és felnyögök, ahogy az erekcióm kiszabadul. Megragadom a síkosítót, gyorsan előkészítem a hátsómat az ujjaimmal, majd egy kis síkosítót teszek a dugóra.

Ki vagyok én most tulajdonképpen? Egy kanos barom. Az vagyok. A farkam lüktet, ahogy beletolom a dugót a testembe, a legszélesebb része megakad a peremnél, és nyögésre késztet. Bassza meg, még csak nem is rezeg, de máris elképesztő érzés. Betolom és visszahúzom, szabad kezemmel a pultot markolom, miközben a prosztatámat súrolja. Újra betolom, élesen beszívva a levegőt, amint a dugó alja a farpofámhoz simul.

Visszateszem a síkosítót a dobozba, a kibontott csomaggal együtt becsukom, hogy ne tűnjön úgy, mintha megbolygatták volna, felhúzom a nadrágomat, és kilépek a folyosóra.

Minden egyes lépés a dugót a prosztatámhoz nyomja, és el kell fojtanom egy nyögést. Minden jó helyre betalál, és fájó farkam szivárogni kezd. Fogalmam sincs, van-e egyáltalán valaki ennek a dolognak a másik végén. Amennyire tudom, lehet, hogy valaki másnak szólt, és én ezzel megzavarom a szórakozását. De már túl késő visszakozni.

A konyhába megyek, hogy hozzak még egy sört. A szédülésem egy kicsit elszállt, és ha ezzel a dugóval a seggemben akarok járkálni, akkor szükségem lesz még egy kis alkoholra.

Félig-meddig töltök egy pohárral a hordóból, amikor a dugó megzizeg, és egy élvezetremegést küld a prosztatámba. Kicsit megijedve felpattanok, és az ajkamba harapok, miközben megpróbálok feltűnésmentesen körbepillantani a konyhában, hátha valaki észrevette. Nem látok senkit, és a rezgés olyan gyorsan véget ér, ahogy elkezdődött.

Bárki is tette ezt a fürdőszobába, most már tudja, hogy megtalálták és használják. Bassza meg, miért gondolom, hogy ez olyan izgató? Egy olyan buli közepén análdugóval a hátsómban és keményen, ahová nem is akartam eljönni, nem kellene, hogy így felizgasson, de bassza meg, már szinte kétségbeesetten vágyom arra, hogy elélvezzek, már csak a gondolatától is.


Második fejezet

Xavier

 

Fordította: Aemitt

 

Tényleg nem tudom, mit gondoltam, amikor a fürdőszobába tettem azt a dugót. Nos, rendben. Arra gondoltam, hogy kurva jó lenne nézni, ahogy valaki használja, és egy kicsit felizgatni, feltüzelni, majd utána bevinni a szobámba, és jól megdugni.

Valójában csak unom a normális egyéjszakás kalandokat. Mindig ugyanazok az unalmas seggfejek, akik mind ugyanazt az unalmas misszionárius szexet akarják. Ami rendben van, nem? Megvan a helye. De úgy gondoltam, elhelyezem itt ezt a dugót, hátha valaki ráharap, és talán lesz belőle valami kibaszott forró szex. Mert az biztos, hogy bárki, aki bemegy egy buliban a mosdóba, és követi a dobozban leírt utasításokat, szórakoztató és izgalmas lesz az ágyban.

De most már háromszor voltam a mosdóban, és minden alkalommal egyre csalódottabban távozom. Először órákig vártam a mosdó előtt, legalábbis úgy éreztem, hogy órákig. Izgatott lettem, a farkam lüktetett, amikor végre egy csinos, kipirult pasi lépett ki. Egy örökkévalóságig tartott, ezért meggyőztem magam, hogy odabent van, éppen a lyukát síkosítja, és beleteszi a dugómat, de amikor kijött, és berohantam ellenőrizni, az még mindig a dobozban volt.

Kicsit elgondolkodtam azon, hogy vajon kibaszottul elcseszett dolog-e tőlem, hogy egy bulit tervezek a gondolat köré, hogy valaki viselje az análdugómat, hogy kiélhessem a fantáziámat. De aztán megint, senki sem nyúlt hozzá, és valószínűleg nem is fognak, és most sajnálom ezt az egészet.

Leteszem az italom, és a fürdőszoba felé veszem az irányt, hogy a dugót a mosdókagyló alá tegyem, de amikor kinyitom a dobozt, hogy még egyszer ellenőrizzem, üres. A csomag nyitva van; a síkosító használt. Ó, bassza meg! A farkam megremeg, ahogy az üres dobozt bámulom. Kihúzom a távirányítót a farzsebemből, és szorosan a kezembe fogom. Honnan fogom egyáltalán tudni, hogy működik-e? Gondolom, nem fogom.

Már csak a gondolat, hogy valaki a házban járkál, miközben a dugó benne van, a farkam kemény, mint egy kőszikla. Addig simogatom a nadrágomon keresztül, amíg a csúcson nem vagyok, aztán elélvezek. Sokkal kevesebb időbe telik, mint kellene, de mit mondhatnék? Ez kurva izgató, és én fel vagyok pörögve tőle.

A farkamat a farmeromba dugom, a távirányítót pedig az első zsebembe, és megfordulok, hogy elhagyjam a fürdőszobát.

Zsebre dugott kézzel lépek be a nappaliba, és megnyomom a gombot a távirányítón. A farkam lüktet a puszta gondolattól, hogy ebben a szobában valakiben benne lehet a dugóm, és próbálok nem reagálni a rezgésekre.

Körülnézek, és semmi sem tűnik rendellenesnek. Nem akarom, hogy a móka véget érjen, mielőtt még elkezdődne, ezért megnyomom a gombot, hogy kikapcsoljam a rezgéseket. Lehet, hogy csalás, de igyekeztem nagyon figyelni, hogy ki járt ma este a fürdőszobában. Néhányan ki-be járkáltak, de az egyetlen, aki többször is bement, az a srác, aki legutóbb kijött, amikor én bementem. Mielőtt felfedeztem, hogy hiányzik a dugó. Csupa göndör szőke haj és nagy fekete keretes szemüveg. Aranyos, és nem fogok hazudni, amikor elmentem mellette a folyosón, egy pillanatra azt kívántam, hogy ő legyen az, aki elveszi. Vajon ő az, aki a dugómat viseli? Nem igazán tűnik annak a típusnak, de az emberek meg tudnak lepni.

A konyhába megyek, hogy hozzak még egy sört, és ő ott áll a hordó mellett – kipirult arccal, kissé zavartan. Senki más nincs körülötte, ami furcsa, és most, hogy közelebbről megnézem, nem hiszem, hogy valaha is láttam volna korábban errefelé. De bassza meg, nem panaszkodnék, ha látnám.

Kíváncsiságtól és egy kicsit reménykedve nyúlok a zsebembe, hogy újra bekapcsoljam a rezgést. Onnan, ahol állok, úgy tűnik, mintha kicsit megakadna a lélegzete, de nehéz megmondani. Néhány másodpercig figyelem őt, magamba szívom, keresve minden jelét annak, hogy ő lehet az a bátor lélek, aki úgy döntött, hogy ma este velem játszik.

Semmit sem látok, de azért odasétálok hozzá, és bemutatkozom neki. Egy kéz a vállamon megállít. Megfordulok, és Josh-t találom magam mögött. – Jó buli, haver – szögezi le, és megszorítja a vállamat.

– Köszi. Örülök, hogy el tudtál jönni – válaszolom, és azon gondolkodom, vajon milyen gyorsan lehet elszabadulni tőle. Sosem mondtam, hogy jó házigazda vagyok. A pokolba is, ez az egész buli csak egy terv volt, hogy egy kicsit szórakozzak és kényeztessem magam. Különben is, láthatóan részeg, szóval nem mintha nem érezné jól magát.

Szerencsére nem marad sokáig, de mire eltűnik, addigra a szőkeség is eltűnik a hordó mellől. Későn veszem észre, hogy nem kapcsoltam ki a dugót. Bassza meg. Ez sokkal izgatóbb, mint amire bármiféle joga lenne. Körülnézek, hogy biztos legyek benne, hogy senki sem néz, és a farkamat megszorítom a farmeromon keresztül, mielőtt megnyomom a gombot, hogy megszűnjön a rezgés.


2 megjegyzés: