3.-4. Fejezet

 

Harmadik fejezet

Kegan

 

Fordította: Aemitt

 

Ó, Istenem! Ez kibaszott kínzás. A farkam elég kemény ahhoz, hogy szöget lehessen vele verni, és úgy szivárog, mint egy csap a boxeremben. Amikor az első rezgés megérkezett, azt hittem, minden rendben van. Hogy lassan fog felépülni, de aztán újra beindult, és egyre csak folytatódott. Pulzált és rezgett a prosztatám körül, aminek legalább öt percig kellett tartania.

El kellett hagynom a konyhát. Néhány srác beszélgetett odébb, és a farkam fájdalma kezdett elviselhetetlenné válni. Kicsit aggódtam, hogy mindjárt nyögni kezdek. De most a rezgések szerencsére véget értek, és a folyosón álltam, kezemet az ágyékomhoz szorítva, és pokolian próbáltam, hogy ne lökjek bele a kezembe, és ne élvezzek el.

Amikor úgy érzem, hogy tudok úgy járni, hogy ne élveznék el, visszamegyek a nappaliba. Egész éjjel először üres a kanapé, így átsétálok a szobán, és leülök, zihálva, amikor a mozdulat hatására a dugó megmozdul bennem.

Megragadom a kanapé szélét, próbálom magam megnyugtatni, de nehezen megy. Szó szerint. Valamiért sokkal jobb érzés, hogy itt ülök keményen és fájdalmasan, miközben ennyi ember van körülöttem. Vagy rosszabb. Bassza meg, nem tudom. Tudom, hogy el kell élveznem, és tudom, hogy nem szabad kimutatnom ezt.

A rezgés újra beindul, és erősebben szorítom magam a kanapén, az arcom belsejét harapdálva, hogy ne adjak ki hangokat. Egy perc múlva rájövök, hogy előre-hátra mozogok, és a farkam feje a mozdulatokkal beleakad a boxerembe. Maradj nyugton, Kegan. Ne mozogj!

Körbepillantok a szobában, és egy srác bámul rám. Ó, bassza meg, abba kell hagynom a mozgást. Kényszerítem a csípőmet, hogy mozdulatlan maradjon, és keresztbe teszem a lábam, próbálok közömbösnek látszani, próbálok úgy tenni, mintha nem lennék másodpercekre attól, hogy kieresszem a töltényemet.

Hátradőlök a kanapén, kezemet az ölembe helyezem, hogy eltakarjam az erekcióm növekvő részét. Ami nem segít. Abban a pillanatban, ahogy a kezem a farkamhoz nyomódik, az megrándul. A prosztatámat érő rezgések kibaszottul őrjítőek, és érzem, ahogy az előváladék szivárog. Az ölemre pillantva leveszem a kezem. Szerencsére nem látszik a nedvesség a farmeromon keresztül, de határozottan látszik a farkam kemény körvonala.

A farkam lüktetni kezd, és a lábujjaim begörbülnek a cipőmben, ahogy a forróság elönti a testemet. Ó, bassza meg, nem fogok elélvezni egy emberekkel teli szobában! A rezgések megszakadnak, és hátrahanyatlok a kanapéra. Szent szar, ez olyan közel volt. A farkam még mindig őrülten lüktet, a golyóim fájnak és tele vannak – szorosan a testemhez tapadva, a lyukam összeszorul a dugó körül.

– Szia, Xavier vagyok. – A hang megijeszt, és felemelem a tekintetem, hogy a korábban a konyhában látott srácot pillantsam meg, aki fölém tornyosul, telt ajkai vigyorra húzódnak.

– Kegan – mondom. Basszus, a hangom valóban lihegős, vagy ezt csak én hallom?

– Leülhetek? – kérdezi. Nem vagyok biztos benne, hogy a legjobb helyzetben vagyok a válaszadáshoz, ezért a kezemmel intek, és a mellettem lévő üres helyre mutatok.

– Ide jársz iskolába? –teszi fel az újabb kérdést.

– Igen. És te? – Dögös. Annyira szexi, de aztán megint csak szinte félálomban vagyok a vágytól, hogy elélvezzek. De még e nélkül is egyértelműen vonzó. Telt ajkak, éles állkapocsvonal, a szemébe lógó, kusza barna haj.

Az ajkai mozognak, de nem igazán tudok arra koncentrálni, amit mond, mert próbálok ellenállni a szinte mindent elsöprő késztetésnek, hogy megfogjam magam, és addig simogassam, amíg el nem élvezek. Nem hiszem, hogy valaha is voltam ennyire kemény életemben. – Bocsánat, mit mondtál? – kérdezem.

Ő kuncog, egy mély, rekedtes hangon, amitől a farkam megrándul. – Azt kérdeztem, mi a szakod.

– Ó, mérnöki!

– Á, szóval okos srác vagy.

Jelenleg nem érzem magam túl okosnak, ha teljesen őszinte akarok lenni. Xavier – ezt mondta, hogy így hívják? – megmozdul a kanapén, és közelebb hajol hozzám. Épp kérdezni akarom, hogy mit csinál, amikor a rezgés újra beindul. Nem egy állandó zümmögés, mint korábban, hanem egy lüktető ritmus, ami egy nyögést vált ki belőlem, mielőtt le tudnám állítani.

Ó, bassza meg! – Szóval, egy barátoddal jöttél ide, vagy ilyesmi? – teszi fel a kérdését, és úgy néz rám, mintha arra várna, hogy beszéljek. Bátor tőle, hogy feltételezi, hogy tudok. A gyomrom összeszorul, a forróság átjárja a testemet.

Negyedik fejezet

Xavier

 

Fordította: Aemitt

 

Amikor beállítottam és újra beindítottam a rezgést, megesküdtem volna, hogy Kegan nyögött, de nehéz volt hallani az emberek és a zene hangja mellett. Közelebb hajoltam, és megéreztem az illatát. Bassza meg, ha ő az a fickó, ez fantasztikus lesz. És még ha nem is ő az, akkor is megkérem, hogy jöjjön velem az ágyba. A stréber hangulat ma este tényleg nagyon bejön nekem.

– Uh – dadogja. – Igen, a barátom, Alex. – A szavai kissé zihálónak hangzanak. Újra megnyomom a gombot, felerősítve a rezgés erejét, és egy hörgő hangot ad ki. Baszd meg! Igen. Megvagy.

Sejtettem, amikor a falnak támaszkodva figyeltem, ahogy ide-oda ingázik, ahogy a kezei megfeszülnek és megragadják a kanapé szélét. De nem tudja, hogy elkaptam, és egyelőre nem is fogja. Meg akarom nézni, meddig tudok vele játszani.

– Igen, azt hiszem, ismerem Alexet – kényszerítem magam, hogy kimondjam. Tényleg nem akarok beszélni. Tényleg a kanapéra akarom szorítani, és addig marcangolni a feszes kis testét, amíg mindketten fel nem robbanunk. A farkam egyetértően lüktet.

– Igen, ő... ő... ő... Ó, Istenem... – A szavai szaggatottak, miközben ide-oda mocorog. Az arca most még jobban kipirult, mint korábban.

– Jól vagy? – Kérdezem, próbálom játszani a hülyét, és úgy tenni, mintha nem tudnám, mi történik.

Ő bólint. – Igen, jól vagyok. – Figyelem, ahogy vesz néhány mély lélegzetet, valószínűleg próbálja megnyugtatni magát, de nem hiszem, hogy működik, mert a teste remegni kezd, és a csípője felemelkedik a kanapéról.

Kikapcsolom a dugót, és a kanapénak dől. – Szent szar – motyogja az orra alatt.

Szent szar, valóban! A fenébe is, de dögösen néz ki. Elég jó ahhoz, hogy megegyem. Rossz lenne, ha itt a nappaliban elélveztetném? Bevigyem magammal a hálószobába?

– Hány éved van még? – kérdezem.

– Elsőéves vagyok. És veled mi a helyzet? – El kell ismernem. Nagyon igyekszik normálisan viselkedni.

– Szintén – motyogom. Bassza meg, de meg akarom csókolni. Túlságosan tolakodó lenne? Vicces, hogy 99,9%-ig biztos vagyok benne, hogy benne van az análdugó, amit a fürdőszobában hagytam, és aggódom, hogy a csókolózás túl tolakodó lenne.

Újra megnyomom a gombot, és figyelem, ahogy megfeszül, a fogai az alsó ajkába mélyednek. – Nem hiszem, hogy láttalak már errefelé?

Megrázza a fejét. – Nem, én... a parti dolog... – A hangja egy halk nyögésbe fullad, amitől a farkamból előváladék szivárog, és könyörög, hogy érintsem meg.

– Igen? – Kérdezem, próbálom visszaterelni a helyes útra, és úgy tenni, mintha nem vettem volna észre a szorult helyzetét.

– Igen, ez... baszd meg. – A hangja feszült és kétségbeesett. Nem is az én prosztatámhoz nyomódik a dugó, és mégis fennáll a veszélye, hogy a farmeromba élvezek – már csak az arckifejezéséből és abból, ahogyan vonaglik. – A bulik nem az én világom – mondja végül.

Közel hajolok hozzá, amíg a leheletem a fülét nem legyezi, amikor azt mondom: – Kár érte. Azt hittem, elég jól sikerült.

A lélegzete elakad, a torkából nyöszörgés szakad ki. – Nem, ez... ez az. A legjobb buli, amit valaha... – Elakad, amikor a csípője elmozdul, és egy ziháló nyögés hagyja el az ajkait. – A legjobb buli, amin valaha voltam – fejezi be.

Vigyorogva dőlök hátra, ujjam a távirányító gombja fölött matat. Megkattintom, és egy kicsit felerősítem a rezgést.

Istenem, kurvára feláll a farkam. Ahogy nézem, miközben vonaglik és küzd ellene, teljesen beleolvad az agyamba, és szükségem van rá, hogy elélvezzen. Látnom kell, ahogy elveszti az önuralmát. Olyan jól tartja magát. A pokolba is, már egy örökkévalóságnak tűnő ideje játszom vele és ingerlem.

Újra megnyomom a gombot. Megrándul és az ölébe ejti a kezét. – Jaj, ne – zihálja. – Ó, bassza meg.